A súlyos akut légúti tüneteket okozó COVID-19 megbetegedés egyik legfon­tosabb extrapulmonális manifesztációja a tápcsatornai érintettség. Ennek jelentősége a tünetek mellett abban is áll, hogy a tápcsatorna különböző szakaszain változó sűrűséggel megtalálható ACE2 receptorok is szerepet játszhatnak a virusfertőzés és -átadás folyamatában. A különböző szer­vek eltérő érintettséget mutatnak, a főbb tünetek a hasmenés, hányinger, szaglásvesztés, étvágytalanság és az anorexia. Az emésztőszervi panaszok és a légúti tünetek nem járnak mindig együtt, időben is elkülönülhetnek. A cikkben röviden áttekintjük a COVID-19 kapcsán a tápcsatornában meg­figyelhető fontosabb jelenségeket.

A SARS-CoV-2-fertőzéssel összefüggést mutató neurológiai elváltozások az eddigi tapasztalatok tükrében

A legújabb állatkísérletek szerint a SARS-CoV-2 vírus eláraszthatja az agyat, és az agysejtekre gyakorolt közvetlen hatással neuroinflammációt okozhat.

Új kutatások szerint a COVID-19 egyik következménye az agy és a bulbus olfactoriusok többgócú mikrovaszkuláris károsodása lehet.

A COVID-19 okozta idegrendszeri károsodások ritkák, de annál súlyosabbak lehetnek.

A szaglóképességünknek napjainkban általában nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget. Megléte természetes, fontosságára akkor döbbenünk rá, amikor a szagérzékelésünk valamilyen okból zavart szenved. Többnyire ilyenkor sem tudjuk, hogy kihez fordulhatnánk, mi módon kerülhet sor panaszaink kivizsgálására, kezelésére, hová irányíthatjuk betegeinket a problémával. Irodalmi adatokból, nemzetközi felmérésekből tudhatóan igen gyakori problémáról van szó, a populáció csaknem 40%-át is érintheti különböző mértékben, életkortól és egyéb rizikófaktoroktól függően.

Az autisták és a szkizofrének szaglásérzékelése megváltozik, de az érzelmi állapot minden ember szagérzékenységét befolyásolja. Parfümöt pedig HLA-genotípusunk szerint választunk.

A szag- és ízérzékelési zavarok étvágytalansághoz, akaratlan fogyáshoz, életminő­ség-romláshoz vezethetnek. Az ízérzékelés zavarai 95%-ban inkább a szaglás, sem­mint az ízlelés károsodására vezethetők vissza. A szagláskárosodás fő okai: allergiás rinitisz, krónikus rinoszinuszitisz, felső légúti fertőzés, fejsérülés, neurodegeneratív betegség (pl. Parkinson-kór), gyógyszerszedés. A fül-orr gégészeti vizsgálaton túl fontos az I., VII., IX. és X. agyideg működésének ellenőrzése. A kognitív működések vizsgálata, nazális endoszkópia, orr- és melléküreg-CT, agyi MRI is indokolt lehet. A szagláskárosodásban szenvedők fele idővel részlegesen gyógyul. Dohányzók és férfiak körében kisebb az állapotjavulás esélye.

A gyermekgyógyászok számára egyre inkább nyilvánvaló, hogy a sebészeti anesztézia hosszú távon befolyásolhatja a fiatal gyermekek fejlődő agyát. Egy most megjelent kutatás szerint a felnőttek agya sincs védve az altatás káros hatásaival szemben.